A homoszexualitás legalább annyira érdekes, mint amennyire kényes téma. Bennne van a köztudatban, sokan mégsem mernek róla nyíltan beszélni. Megkértünk olyan embereket, akik együtt élnek ezzel, hogy meséljenek nekünk arról, hogy milyen is ez.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szeretnénk megmutatni a világot olyan szögből, amilyenből eddig valószínűleg nem láttátok. Személyes élményeket mutatunk be, amik a társadalom tájékozatlansága miatt időnként nehézségeket okozhattak azoknak, akik ezeket megélik.

A Pride kapcsán mostanában nagyobb figyelmet kapott ez a téma. Fontos megjegyezni, hogy a felvonulás résztvevőit érhetik atrocitások. „Még mindig nem léphetünk 100%-os biztonságban az utcára a párunkkal, ezért van szükség a Pride-ra” – mondta Laci – 17 éves, nyíltan meleg srác -, aki tavaly önkéntesként volt jelen a felvonuláson. A rendezvény gyökerei elég mélyre nyúlnak vissza, egészen a 19. század második feléig, így a vélemények is megoszlanak vele kapcsolatban. „Soha nem akartam a felhajtást. Nem vagyok az LMBT-nek az a tagja, aki kinyitja a száját. Nem akarok rajta lenni a képeken, nem akarok ott lenni.” – nyilatkozta Brigi, 16 éves homoszexuális-transznemű beszélgetőpartnerünk.

Persze ez a téma nem merül ki a szivárványos zászlókkal való felvonulásban. Akik eljönnek egy ilyen eseményre hosszú utat járnak be addig, hogy büszkén merjenek kiállni a világ elé. Komoly személyiségfejlődés kellett ahhoz, hogy ezt magukban tudatosítsák és elfogadják saját magukat. „Először nem akartam, hogy így legyen.” – mesélte Brigi. Az, hogy mennyire tudnak megbarátkozni önmagukkal nagyban függ a környezetüktől is. A családi háttér általában is egy nagyon meghatározó dolog, de ebben az esetben érdemes még nagyobb figyelmet szentelni a kérdésnek. Azok a személyek, akikkel nap, mint nap közeli kapcsolatot ápolunk nagyban befolyásolják a világról kialakított képünket. Vannak, akiknek komoly gondot okoz, hogy a környezetük elfogadja őket. „Ha a tizennyolcadik születésnapomig nem változok meg, el kell költöznöm. Azonban ez nem egy olyan dolog, amit meg tudok változtatni, ez én vagyok, ha apám nem képes így elfogadni, elköltözök.” –  Meséli Laci arról, hogy a családja, hogyan fogadta a bejelentését. Azt is megosztotta velünk, ennek ellenére ő viszonylag könnyen elfogadta saját magát.

„Anya nem nagyon akarta elhinni, de apával sokkal könnyebb volt. Apa a mindenem. Szerencsés vagyok ezzel a családdal, nem gyújtották rám a szobámat” – mesélte nevetve Brigi.  Aztán kicsit komolyabban folytatta: „Nyilván ennél sokkal rosszabb esetek is vannak. Az ikertestvérem csak fokozatosan értette meg, de most már természetesen kezeljük. Tudom, hogy nyálasan hangzik, de ha ő nem értette volna meg, ott nekem végem lett volna.”  Mindezek mellett, szinte mindenkinek vannak olyan élményei, melyek mély nyomot hagytak bennük. Brigit elhagyta a barátja, miután közölte vele, hogy transzexuális. „Nem volt kérdéses, hogy szeretjük-e egymást, de neki jobban számított, hogy mások mit gondolnak. Nem sokkal a harmadik évfordulónk előtt szakított velem. Nem szeretném azt mondani, hogy tönkre tett, de tönkre tett.” Ebből is látszik, hogy az ilyen és ehhez hasonló tulajdonságok megnehezítik a párkeresést.

Abban a legtöbben egyetértettek, hogy az ismerkedés fő színtere az internet. „Nekünk elsősorban az internet, ahol ismerkedni lehet de azmégis valamilyen szinten személytelen.” – mesélte Krisz, a 21 éves homoszexuális.

Az internet nem csak a párkeresésre, de a véleménynyilvánításra is használható. Mi azonban személyesen kérdeztük meg az embereket ebben a témában. „Én nem ítélem el őket, felőlem nyugodta tehetnek bármit, csak engem ne vonjanak bele és ne reklámozzák.” – fejtette ki véleményét Réka, 16 éves táborozótársunk. Egy 20 éves fiú szerint, ez egy nagyon érdekes téma, de az lenne az igazi, ha nem lenne szükség a Pride-ra. Hiszen azt sem szeretjük, ha heteroszexuális emberek nyalják-falják egymást, így ezt a melegeknél sem toleráljuk.

Úgy tapasztaljuk, hogy a társadalom egyre elfogadóbbá válik, az emberek nyitottabbak a témára. Azt, hogy ki mit gondol vagy tesz ez ügyben, mindenki tisztázza le magában.

Vida Zsani, Szabó Steffi