Milyen Argentína valójában?

Nem mindenki merne kimenni egy messzi, más kultúrával, idegen nyelvvel rendelkező országba két hónapra, teljesen egyedül, egy idegen családhoz. Ám Tótfalusi Fanni mindezek ellenére vállalta a kockázatot, és élményekkel telve tért vissza Magyarországra. 

  • Mikor és hogyan sikerült eljutnod Argentínában?
  • 2018 júniusában jutottam el két hónapra Argentínába, a Rotary Cserediák programmal. Kétféle lehetőség közül választhatnak a diákok: jelentkezhetnek rövid vagy hosszú programra. A rövid program két hónapon át tart, és a nyári szünetben zajlik le. Mindenki különböző családhoz kerül, ahol van egy azonos korú és azonos nemű cserediákja. Amikor nálunk nyár van, Argentínában pedig tél, akkor érkeznek Magyarországra a cserediákok. A hosszú programmal pedig szeptember elején, vagyis az iskola kezdetekor utazhatnak ki külföldre a diákok, és csak augusztusban jönnek vissza.

Én egyébként egyszer vettem részt ilyenben. A cserediákomat úgy hívták, hogy Sofía, velem egy idős volt, és rendesen jártam vele iskolába, de nem tanultam ott, mivel nekem nyári szünet volt. Csak hallgattam az órákat, és a barátaival beszélgettem.

  • Hogy érezted magad? Milyenek voltak az ottani emberek?
  • Nagyon jól éreztem magam, és gyorsan elrepült az a két hónap. Voltak hullámvölgyek, néha pedig honvágyam támadt, de nagyon megszerettem őket. Ott pozitívak az emberek. és nagyon lazán, stressz nélkül kezelik a dolgokat. Amit én különösképpen szerettem bennük, az az, hogy rettentően embercentrikusak. Tehát nagyon nyitottak egymás felé, és rendkívül vendégszeretők.

Az is kifejezetten tetszett, hogy a házaspárnak, akiknél laktam, a saját barátaikkal is volt külön programja. Meg olyan is volt, hogy kettejükhöz jött egy baráti társaság, de akkor nem a háziasszony terített meg, hanem minden vendég hozott magával saját tányért és poharat, hogy ne kelljen a vendéglátónak mosogatni.

  • Nehéz volt beilleszkedni?
  • Az első egy-két hét még furcsa volt, mert nem értettem meg mindent. Szerencsére a család már a kezdetekben is nagyon kedves volt hozzám. Viszont az időeltolódás okozott némi nehézséget, mert amikor én tudtam volna telefonálni, akkor a családomnak nem volt jó, amikor nekik lett volna jó, akkor nekem nem volt alkalmas. Legalább a két hónap végére, az egésznapi spanyol beszéd hallgatásával még az álmaim is spanyolul játszódtak le.
  • Milyen egy átlagos argentin ember napja?
  • Felkelnek már egész korán, ott az iskola hétkor kezdődik és nyolcra mennek dolgozni a munkahelyükre. Délben ebédelnek, kávéznak és pihennek, és délután négykor újra kinyitnak a boltok egészen este nyolcig. A vacsora pedig este tízkor kezdődik, és tizenegy fele fekszenek le.
  • Esetleg van olyan élmény vagy utazás, ami eszedbe jut és megszeretnéd osztani velünk?
  • Igen, van ilyen. A fogadó családom sokat dolgozott, és a cserediák párom is járt iskolába, szóval nem volt külön programom, minden reggel elmentem a vele az iskolába. Délután pedig különórákra jártam: angolra, röplabdára, díjugratásra, még lovagolni is mehettem. Telente van náluk egy kéthetes szünet, amit ki is használtunk rendesen. Felmentünk egészen Brazíliáig, az Iguazú-vízeséshez, ahol forgatták a legújabb Indiana Jones filmet. Ott túráztunk három napig a dzsungelben.

Mivel a vízesés pont a határon van, egyik nap megnéztük Argentínából, másnap pedig Brazíliából. Álltam olyan kilátóban is Argentínában, hogyha jobbra néztem ott volt Brazília, ha balra, akkor meg Paraguay. Ez egy felejthetetlen élmény volt! Úgy hívják egyébként, hogy “Las Tres Fronteras” (a három határ).

Ezután elmentünk egy hétre Argentína fővárosába, Buenos Aires-be, ahol nagyon színes épületek és különböző negyedek találhatóak. Szerintem a város legszebb épülete a “la casa rosada” (a rózsaszín ház), az elnöki palotaház volt. A kedvenc programom az volt, amikor elmentünk a “caminito” városrészbe, ahol megszületett a tangó, és színes falak lepték be az utcákat. Egyszer, amikor sétáltunk a városrészben, a tömegből előjött egy férfi tangó táncos, megérintette a vállamat, beindította a zenét és elkezdett velem táncolni. Ez volt a legfantasztikusabb élményem!

  • Milyen a tanítás Argentínában?
  • Az iskolarendszer elég elmaradott, mondjuk Argentína összességében is elmaradottabb Európánál. Érződik, hogy sokáig gyarmat volt, viszont természetben gyönyörű. Az oktatásban elég szigorúak voltak, bár én egyházi iskolába jártam, valószínűleg ez is közrejátszhatott ebben a komolyabb mentalitásban. Egyenruhát kellett viselni, nem lehetett körmöt festeni, és a lányok csak felfogva hordhatták a hajukat. Az iskolák elég rossz állapotban voltak, és minden ablakokon rács volt. Egyszer óra közben egy kóbor kutya besétált az osztályba, odavizelt, majd kiment.
  • Milyen a közbiztonság? Tényleg olyan rossz, mint amilyennek mondják?
  • A közbiztonság valóban nem túl jó, többször is elhangzott amikor autóztunk, ezen a környéken nem lenne túl szerencsés kiszállni, mert nem olyan biztonságos. Azonban az én cserediákom egy biztonságos környéken lakott, fent a Santa Fe tartományban, egy kis városkában.

Őszintén szólva, én még Budapesten is félnék, ha este egyedül kellene sétálnom. Argentínában viszont nem éreztem azt a nagy veszélyt, de ott is nyilván vannak olyan helyek, ahol nem szívesen sétálgatnék.

  • Mi volt a legszokatlanabb dolog, amikor hazaértél Magyarországra?
  • Leginkább az időeltolódás: nem tudtam mikor van nappal vagy éjszaka. Illetve sok szó sem jutott eszembe, de egy hónap múlva sikerült nagyjából visszaállnom. Egyébként nehezebb volt visszajönni és visszaszokni, mint elmenni és beleszokni az új környezetbe.
  • Tervezel visszamenni? Ha igen, mikor és kivel?
  • Igen, egyébként úgy jöttem el, hogy a család szeretné még, hogy visszatérjek. Egyszer azt mondták, hogy karácsonykor kellene mennem, mert akkor ott már nyár van, itt meg tél, de még nem tudom, hogy mikor és kivel mennék. De mindenképpen szeretnék, és azt is, hogy ők jöjjenek el hozzám.

Király Dani

Fotók: Tótfalusi Fanni

Share this Post