„Az a legfontosabb, hogy megértőek legyünk másokkal” – interjú A tábor emberével

Filmrendező szeretne lenni, négy testvére van, igazolt focista, és a szülei arra nevelték, hogy önzetlenül segítsen másoknak. A tábor embere-választás 2024-es díjazottja Pas Marcell, aki első alkalommal jött el a DUE médiatáborába, és mindenki megkedvelte.

⁃ Amikor hazamentél, és elmesélted a családnak, a barátoknak, hogy a társaid téged választottak meg A tábor emberének, értették, mi ez, és mekkora dolog ez?

Pas Marcell: Természetesen már a táborban értesítettem mindenkit. Nyilván először nem tudták, hogy ez micsoda, de elmagyaráztam nekik, és utána már a szüleim minden arra járónak ezzel dicsekedtek. Sokan a közösségi médián keresztül tudták meg. Ők ugyan nem tudták, mi ez, de azért gratuláltak.

⁃ Neked mit jelentett a cím elnyerése?

P. M.: Mivel nekem ez volt az első táborom, az elején nem is tudtam, hogy van ilyen. Talán a tábor harmadik napján tudtam meg, hogy választanak egy embert a sok táborozó közül. Amikor kijelentették azt, hogy én nyertem az idei év Tábor embere-díját, meghatódtam, hiszen addigra már tudtam, hogy mi alapján választanak a táborozók. Nagyon jólesett, hogy ilyen szimpatikusnak és segítőkésznek tartottak engem. Boldogsággal öntött el. Mai napig olvasgatom a szavazatokat.

⁃ Hol tartod a kupát?

P. M.: A kupa felkerült az ágyammal szembeni polcra. Amikor felkelek, és kinyitom a szemem az az első dolog, amire rápillantok, így minden reggel motiváltabban kelek fel.

⁃ Ahogyan említetted, ez volt az első DUE-táborod. Hogyan értesültél róla és hogyan kerültél be?

P. M.: Az iskolában értesültem az egyik tanáromtól arról, hogy van egy ilyen remek lehetőség. Készítettem egy videót, majd beadtam jelentkezésemet a DUE médiapályázatára. Egy hónappal később kaptam egy e-mailt, hogy helyezést értem el a pályázaton. A díjátadó napján a barátnőmmel felmentünk Budapestre, és nagy meglepetésemre elnyertem az első helyezést a kategóriában, amiben indultam. A díjak között szerepelt az ingyenes tábor. Amikor megtudtam, mikor lesz, kétségesnek bizonyult, tudok-e menni. Végül pár ember segítségével el tudtuk intézni, hogy részt vehessek a programban.

⁃ Egy DUE-táborban nagyon sok minden történik. Most már eltelt néhány hét: milyen személyes élmények maradtak meg legélesebben?

P. M.: Nagyon sok jó emlék megmaradt a táborból, például a legelső találkozások, a vicces csoportfoglalkozások, az esti beszélgetések – mind táborozókkal, mind csoportvezetőkkel -, a mustrák, természetesen a forgatások, a Felezőbuli, illetve a Táborzáró. Nincs konkrétan egy emlék, amit kiemelnék. Boldogan emlékszem vissza a tábor minden pillanatára.

– Itt az ideje, hogy megtudjunk rólad pár dolgot. Hol élsz, hol tanulsz, mivel telnek a napjaid?

P. M.: Keszthely Kertvárosában élem a mindennapjaimat, a városban tanulok logisztikát a helyi Közgazdasági Technikumban, és mellette próbalom építeni a videós karrieremet. Remélem, még ebben az évben sikerül kiváltanom az egyéni vállalkozói címet. Most nyáron dinnyeárulással foglalkozom, és mellette heti kétszer videózok. Már 6 éves korom óta focizom, a Keszthelyi Haladás futballcsapat tagja vagyok.

⁃ A táborban nagyon sokat dolgoztál operatőrként. Erre a pályára készülsz?

P. M.: Igen! Már gyerekkorom óta imádom a filmeket. 15 évesen vettem egy kamerát, és tapasztalat nélkül belevágtam a munkába. A YouTube-ról kezdtem el tanulni, betekinteni a filmek kulisszái mögé. Sokféle videót készítek, de később szeretnék egy saját kisfilmet. Ez az évem abból fog állni, hogy felkészülök az Színház- és Filmművészeti Egyetem felvételijére, és meglátjuk, mi lesz. Az álmom az, hogy egyszer filmrendező legyek.

⁃ A tábor embere nyitott, segítőkész. Te is így ismerted meg magad?

P. M.: Nem akarok nagyképű lenni, de igen, valahogy így ismertem magam. Arra neveltek a szüleim, hogy segítsek másoknak ok nélkül, és hogy ne az legyen a szemem előtt, milyen hasznot húzhatok belőle. A családunknak is rengetegszer segítettek, és az nagyon jól tud esni, szóval én is próbálok másoknak ezzel, ha egy kicsit is, de örömöt okozni. A nyitottságom nem tudom, honnan ered, de talán a bátorságom és a kommunikációs képességeim a segítségemre vannak. Nagyon szeretek új embereket, történeteket megismerni. Szerintem az a legfontosabb, hogy megértőek legyünk másokkal, és ne csak magunkról beszéljünk, főleg ne az első pár beszélgetéskor, mert azzal lehet, hogy ellenszenvet érünk el a másik embernél. Mivel négy testvérem van, így szót tudok érteni a nálam fiatalabbakkal, illetve idősebbekkel is.

⁃ Mik a rossz tulajdonságaid, amiken szívesen változtatnál?

P. M.: Nem tudom… Igazából nincs egy olyan dolog se, amin változtatnék. Lehet rossz vagy jó, hiszen emiatt vagyok az, aki.

⁃ A vándorkupa jövőre másvalakihez kerül. Ott kellene lenned a 2025-ös táborban, hogy átadd a következő nyertesnek és megszervezd a díjátadó gálát. Nyilván ez sok mindentől függ, de: számíthatunk rád jövőre?

P. M.: Igen, természetesen. Már neki is álltam szervezni a gálát. Remélem, jövőre is sikerül helyezést elérnem, és akkor még nagyobb a valószínűsége, hogy jelen leszek. Addig is minden DUE-tagnak sok sikert erre az évre, és remélem, találkozunk még tábor előtt!

A tábor embere-választás 2003 óta íródó történetéről ide kattintva olvashatsz.