„Engem egy szerkesztőség jobban motivál” – interjú Hacsek Anikó szakmai díjazottal

A társaitól a második legtöbb szavazatot kapta A tábor embere-választáson, a 2024-es balatonkenesei DUE-médiatábor vezetősége pedig neki ítélte oda „A legjobb régi táborozó” elnevezésű szakmai díjat. Abban az iskolában tanul, ahol táborunk ötlete 1982-ben megszületett, és ahonnan idén 35 éves egyesületünk útjára indult. Vezette egy önkormányzat médiabizottságát, ír a DUE Tallózónak, hegyet mászik a Bakonyban, és a médiában képzeli el a jövőjét. A 17 éves Hacsek Anikóval A tábor emberéhez, Pas Marcellhez hasonlóan szakmai vezetőnk, Herczeg Zsolt beszélgetett.

– Amikor felkértelek erre az interjúra, és mondtad, hogy az idei „csak” a második táborod volt, meglepődtem, mert azt hittem, legalább a harmadik-negyedik. Ezt azt mutatja, hogy igen aktív vagy a táborban, nehéz nem észrevenni téged. Az első táborodba hogyan kerültél be?

Hacsek Anikó: A Tehetségkutató Diákmédia Pályázaton második lettem a stábommal. A nevezést nem is én intéztem, hanem a stábvezetőm! Nem tudtam, hogy színpadra kerülhetek a díjkiosztón, így miután az átadáskor kiemelten méltatták a jó műsorvezetést, amit a leadott anyagunkban produkáltam, napszemüvegben rögtönöztem valamit, amikor az orrom alá került a mikrofon. Ennek a sokknak a hatása alatt sétáltam vissza egy kedves barátomhoz és stábtársamhoz, és a következő mondatban összegeztem a lényeget: „Hallod, elmegyünk?!”

– A budapesti Szent László Gimnáziumban tanulsz. Tudod, hogy az az iskola miért bír kiemelkedő jelentőséggel a DUE történetében?

H. A.: Minden nálunk kezdődött. Az első, ős-DUE-tábort az iskola akkori rádiósai szervezték, abban a balatonszepezdi táborban, ami a mai napig az iskola diákságáé, és megőrizte a mai szemmel már retrónak mondható stílusát.

– Hamarosan végzel. Mik a terveid? Továbbtanulsz?

H. A.: Szeretnék továbbtanulni, pillanatnyilag Európa valamenyik tömegkommunikáció szakán. Ha minden úgy sikerül, ahogy szeretném, a szakmai portfóliómon is dolgozni fogok egyetem mellett. Úgy találtam, hogy engem egy szerkesztőség, munkahely jobban motivál, mint a tradicionális értelemben vett tanulmányok. Hiszem, hogy meg fogom találni azt a megoldást, amivel a kettő kéz a kézben járhat.

– Írsz a DUE Tallózónak is. Miket?

H. A.: Az általános munkafolyamatom az, hogy látok az utcán valamit, amin elgondolkozom, utánajárok a válasznak, és reménykedem, hogy az alapkérdés másokat is érdekel. A munkám, amire eddig a legbüszkébb vagyok, egy három interjúból összeollózott, átfogó portréinterjú a budapesti Gyermekvasút felnőtt dolgozóiról. Azért ez a kedvencem, mert klasszikus értelemben véve terepen dolgozhattam, a három alannyal a munkavégzésük helyén, személyesen ismerkedhettem meg. Ezen felül szeretek bevállalni olyan szponzorcikkeket, amik kimozdítanak a komfortzónámból; beszéltem kertépítésszel, írtam kiberbiztonságról.

– Láttam egy videót a Facebook-oldaladon, amelyben műsorvezetőként szerepelsz egy színpadon és valamilyen médiabizottság tagjaként nyilatkozol. Ez milyen munka?

H. A.: A Kispesti Ifjúsági Önkormányzat médiabizottságát vezettem 2020-tól 2022-ig, ezalatt egy évig a szervezet alpolgármestere is voltam. Ezt addig lehetett, ameddig kispesti diák voltam. A bizottságban végzett munkám előtt nem sok mindent lehetett találni, ha valaki az interneten rákeresett a szervezetre – talán ez az, ami a legfeltűnőbb produktumom ott, de gyakran nyilatkoztam a diákönkormányzat nevében a Kispest TV-nek, és a szervezet nyomtatványai (oklevelek, szórólapok, molinók) is a kezem alatt készültek. A műsorvezetői munkát akkor kaptam, amikor a Kispesti Munkásotthon Művelődési Ház felfigyelt a munkánkra, és felajánlotta, hogy szervezzünk együtt tehetségkutató műsort – tehát nemcsak a műsor vezetésében, hanem a szervezésben is részem volt.

– Mit csinálsz a szabadidődben?

H. A.: Nagyon szeretek utazni, bel- és külföldön egyaránt. Legújabban néhány DUE-s barátommal hódítjuk meg a Bakony hegyeit.

– Amikor bajban vagy, kihez fordulsz tanácsért? Ki az, akire mindig hallgatsz?

H. A.: Sokszor, amikor bajban vagyok, nem is az a probléma, hogy nem tudom, mit kéne csinálni – általában tudom, csak nem merem megtenni, támogatásra van szükségem. Amikor bajban voltam azzal, hogy erre a kérdésre választ adjak, a barátomhoz fordultam tanácsért, aki ezzel szolgált nekem: „Senkire! Általában tudod, mit akarsz magadtól, csak hallani akarod, ahogy én mondom ki.”

– A második legtöbb szavazatot kaptad a társaidtól A tábor embere választáson. Nem fogom feltenni azt az ostoba kérdést, hogy milyen érzés volt, mert nyilván csodás. Viszont arra kíváncsi vagyok, hogy te kire szavaztál és miért?

H. A.: Tótfalusi Fannit írtam első helyre, aki idén először a rádiós csoportban próbálta ki magát, és tette ezt akkora sikerrel, ami előtt emelem kalapom. A Krónika műsorvezetésével lenyűgöző munkát végzett, a stúdióban mindig ott volt, és megnevettetett valamivel. Apró dolognak tűnhet, de nekem sokat jelentett.

– A táborvezetőség döntése alapján te lettél a legjobb régi (visszatérő) táborozó. Az első tábor után miért döntöttél úgy, hogy „repetázol”?

H. A.: Más táborokban, amikben jártam, egy év után azt éreztem, hogy jövőre is ugyanez fog történni, ugyanez lesz. A DUE-táborban fejlődési lehetőséget láttam amellett, amit az első év adott nekem. Megszerettem számos táborozót, olyanokat, akikkel szívesen veszem körül magam bármikor, pláne, ha közben együtt csináljuk, amit szeretünk.

– Az idei táborból számodra melyek a legmaradandóbb élmények?

H. A.: A tábor embere-gála. Feltűnt a tábor napjaiban, hogy az emberek, akik szembejönnek, tudják, ki vagyok, de nem néztem volna ki belőlük, hogy a megtisztelő második helyezést megszavazzák nekem. Mindenesetre megmaradt, hogy mennyire boldog voltam, és az emberek mennyire boldogak voltak körülöttem, és ezt az örömöt szívesen idézem fel jobb és rosszabb napjaimon is.

– A DUE-ban kik a legjobb barátaid?

H. A.: Török Barni az, akivel bekerültünk az első DUE-táborba, ő az osztálytársam is egyben, így vele töltöm a legtöbb időt a csapatunkból. Nagy Noémi (Alex) az, aki meghívott hegyet mászni a Bakonyba. Komoly bizalmat szavaztunk egymásnak ezáltal: ő nekem, hogy valahogy jussak fel a hegyre, és én neki, hogy ha lassú is vagyok, meghívjon legközelebb. Mindketten betartottuk a ránk eső részt, így lett második, harmadik és „nemszámoljukadik” alkalom. Horváth Nati tanított meg arra, hogy a nemzetközi barátságok igenis működnek. Előtte csak rossz tapasztalatom volt azzal, amikor egy kedves barátom elhagyja az országot, de ő ezt megcáfolta, hiszen amióta külföldön él, ír, hív, hazajön, programot szervezünk, amikért nagyon hálás vagyok neki.

– Jövőre is jössz a DUE-táborba?

H. A.: Mindenképp!

– Mi a legjobb és a legrosszabb tulajdonságod?

H. A.: Munkamániás vagyok. Ez helyzettől függően lehet az ördögöm és az angyalom is.

– Ha most azonnal, egy csapásra bármi lehetnél, mi lennél?

H. A.: Hacsek Anikó. Már sokat dolgoztam rajta, megszerettem, nem cserélném el.

– Mi lenne az első dolog, amire költenél egy lottó főnyereményből?

H. A.: Valószínűleg egy mangós Topjoy, az élet örömeit azzal szoktam megünnepelni.

– Ha azt mondom, Hacsek és Sajó, tudod, miről beszélek?

H. A.: Arról a kabaréipari remekműről, amiből a nagyapám, a fiai, az unokatestvérem és én is meghallgathatunk egy klasszikus poént minden alkalommal, amikor egy idősebb embernek lediktáljuk a nevünk betűzését.

– Villámkérdések a végére. Kutya vagy macska?

H. A.: Macska.

– Könyv vagy film?

H. A.: Film.

– E-mail vagy cset?

H. A.: Cset.

– Készpénz vagy bankkártya?

H. A.: Bankkártya.

– Vers vagy próza?

H. A.: Próza.

– Matek vagy magyar?

H. A.: Matek.

– Pizza vagy hamburger?

H. A.: Pizza.

– Vízpart vagy hegyek?

H. A.: Nyáron vízpart, máskor hegyek.

– Mozi vagy Netflix?

H. A.: Netflix.

– Magyar vagy külföldi zene?

H. A.: Magyar.

– Zenés-táncos vagy csendes-beszélgetős szórakozás?

H. A.: Mindkettő, de nem ugyanazokkal az emberekkel.

– Android vagy iOS?

H. A.: Android.

– Facebook vagy Insta?

H. A.: Facebook.