Szárazság a Balatonon – van-e ok aggodalomra?

A június végi–július eleji, izzadtságcseppekben mérhető forróság nemcsak a bőrpírra, az 50 faktoros naptejeladásokra és a sapkahasználatra volt hatással: társadalmi párbeszédet és ökológiai aggodalmakat váltott ki. A klímaváltozás minden évben kopogtat az ajtón, és egyre hangosabban. Vajon hogy reagál az égető körülményekre Közép-Európa legnagyobb tava, a Balaton? Félő-e, hogy a Velencei-tó sorsára jut?

A Balaton rövid története

Az immár több mint tízezer éves magyar tenger kultúránk meghatározó térsége. Ároktó lévén a földkéreg mozgásai során, tektonikus módon jött létre, északi partját a Dunántúli-középhegység vulkanikus keletkezésű tájai teszik Kárpát-medence-szerte egyedivé. A Balaton a 20. század során vált Magyarország legfontosabb üdülőterületévé, különösen a trianoni békeszerződés után, amikor az ország elveszítette az Adriai-tenger partjait. Végignézte számos korszak tündöklését és bukását, mindig másoknak jelentett otthont, idén 25. alkalommal a DUE táborozóinak is.

Ég a napmelegtől…

A cikk írásának pillanatában, július 5-én az Országos Vízügyi Főigazgatóság jelentése szerint a Balaton vízállása 70 centiméter. Ez az elsőre riasztónak tűnő adat azonban kontextusba helyezve már árnyaltabb képet mutat. Vasas Gábor, a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet főigazgatója hangsúlyozta, hogy a vízállás csupán a siófoki vízmérce nullpontjához képest mért relatív érték, amely nem a tó tényleges mélységét jelenti. 2026. június 21. óta folyamatosan csökken a tó vízállása, az előbbi időpontban még 77 cm-en állt. A csökkenő tendencia teljesen természetes jelenség, hiszen a 27-e óta tartó tikkasztó hőség hatására felgyorsult a víz párolgása és felmelegedése. Ebben a csapadékhiány is szerepet játszik.

A hőség napokra a közösségi média egyik meghatározó témájává vált (lásd: „Kárpát-kemence” és egyéb mémek). Sok fénykép született a víztől kiürült mederben álldogáló ismert személyekről és magánemberekről egyaránt, amikre elég csak ránézni, és kész is a klímaszorongás.

„Káros az a nyaranta fellángoló hisztériakeltés, amely már egy-két centiméteres apadás esetén is pánikot szít. A sekély, feliszapolódott partszakaszokat kiszáradt mederként ábrázoló bejegyzések megtévesztőek, és feleslegesen rontják a Balaton turisztikai megítélését.” – fejtette ki Vasas az InfoRádió műsorában.

 

A szakértő figyelmeztetett, hogy a vízállás ingadozásának visszafogása, a vízszint állandósítása nem cél, és egyúttal lehetetlen feladat is lenne. A part mentén a vízmélység helyenként jelentősen változhat, amit a sekély meder, a szél és a párolgás egyaránt befolyásol. A Velencei-tóhoz hasonlítgatni viszont tévedés, elég csak a két tó vízmennyiségét összevetni.

„A Balaton a mi életünkben nem valószínű, hogy ki fog száradni, de szélsőséges állapotokat, vízszinteket fel tud venni, és erre az alkalmazkodás lenne a legjobb válasz” – emelte ki.

Vissza a természethez – avagy a lehetséges megoldások

A kulcs az alkalmazkodásban és a társadalmi elfogadásban rejlik.

A természetes partszakaszok helyreállítása – például a homokpadok, földnyelvek és nádasok megőrzése – hasznos a hullámzás csillapításában, kedvez az élővilágnak is, és elősegíti a víz természetes öntisztulását. Ehhez azonban vissza kellene szorítani a part menti beépítéseket, és a természetes élőhelyek egy részét visszaadni a tónak.

A Balaton jövője tehát nem a vízszint görcsös szabályozásán múlik, hanem azon, hogy képesek leszünk-e együtt élni a klímaváltozás okozta új körülményekkel. Ez a tó már annyi mindent adott nekünk. Itt az ideje, hogy mi is tegyünk érte!

(Kordé Máté)

Fotó: Halmi Szabolcs

Források:

 

Share this Post