Kapu Tibor és Cserényi Gyula a DUE média-csillagai között

Egészen különleges vendégek érkeztek a DUE Médiatáborába július 10-én, péntek délelőtt. Kapu Tibor, Farkas Bertalan után a második magyar, aki feljutott az űrbe, valamint a HUNOR-program tartalékos űrhajósa, Cserényi Gyula meséltek a földön, vízen, levegőben és a világűrben szerzett élményeikről.

Kapu Tibor 2025. június 25-én indult útnak a csapata által Grace névre keresztelt Crew Dragon űrhajó fedélzetén. Az Ax-4 küldetést közel harmincnapos karantén, többszöri elhalasztás és több mint két év intenzív kiképzés előzte meg – hangzott el előadásukban. Cserényi Gyula ugyan a Földön maradt, szerepe így is elvitathatatlan: egészségügyi probléma esetén ő vette volna át Kapu helyét a kilövés pillanatáig. Kapu és Cserényi ugyanazt a kiképzést teljesítették, a közös élmények pedig szoros szakmai és baráti köteléket alakítottak ki közöttük.

A két űrhajós jó hangulatban idézte fel a felkészülés időszakát, meséltek nemzetközi társaikról, a kiképzés kihívásairól, valamint Kapu a Nemzetközi Űrállomáson szerzett tapasztalatairól is. Az előadás után a táborlakók is tehettek fel kérdéseket, majd a diákújságírók és riporterek számára is megnyílt ez a lehetőség.

Volt olyan rajongói megnyilvánulás, amely, ha udvariasan nem is mutattad, mégis meglepett vagy zavarba hozott?

Kapu Tibor: Rengeteg emberrel találkozom, és nagyon sok az a szeretet, amit tőlük kapok. Szerencsésnek mondhatom magamat, mert nem nagyon találkoztam a rajongás szélsőséges formáival. Egy-két olyan eset volt, ami megdöbbentett, például amikor néhány rajongó megjelent a budapesti irodánk előtt. Az számomra kicsit meglepő volt, de ezek engem eddig nagyjából elkerültek. Azt emelném ki, hogy az emberek, akiket sikerült elérnünk az elmúlt egy évben, elképesztően lelkesek. Látom, hogy megértik és tudják, miért volt fontos ez a küldetés az ország és a nemzet számára, és ezt az üzenetet szeretnék minél jobban továbbadni másoknak is.

Mennyire ismernek fel titeket, amikor magánemberként jelentek meg valahol? A barátok például máshogyan viszonyulnak hozzátok?

Kapu Tibor: Engem azért fel szoktak ismerni az utcán. Azt gondoltam, amikor tavaly augusztusban hazajöttünk, hogy a csúnyán fogalmazva „hype” a következő kettő-három hónapban magasabb lesz, és aztán szépen lecseng. Ennek pont az ellenkezőjét tapasztalom: minél több idő telik el, minél több helyre megyünk, annál többen ismernek fel az utcán, ami számomra elképesztően meglepő. Ilyenkor azt tapasztalom, hogy az emberek nagyon kedvesen odajönnek, mosolyognak, kezet fognak velem, esetleg szelfit kérnek. Ez is csak párszor történik meg, úgyhogy üdvözlöm ezeket a találkozásokat.

A barátok viszont pont azért vannak, hogy ugyanúgy álljanak hozzám, mint azelőtt. Arra vagyok a legbüszkébb, hogy amikor a legjobb barátaimmal elmegyek találkozni, sportolni – kajakozni, kenuzni szoktunk –, akkor pontosan ugyanúgy kezelnek, mint az elmúlt tíz-húsz évben. Ez azért fontos, mert amikor velük vagyok, nem kell feltétlenül a munkámról beszélnem, mint minden egyes nap már több mint egy éve. Velük ki tudok kapcsolódni, meg tudom őket hallgatni és megélni a barátságunkat.

Cserényi Gyula: Természetes, hogy nekem kicsit nyugodtabb az életem ilyen szempontból, sokkal kevesebben ismernek. Így is van elvétve, hogy hetente egy-két ember felismer. Én is azt gondolom, hogy barátságosan, kedvesen állnak hozzánk. Minden megjelenés után reméljük, hogy nagyon sok embert elérünk a történetünkkel és a tanulságokkal, amelyeket meg tudunk osztani. Általában pozitívan fogadnak, és nagyon örülünk, hogy tényleg el tudjuk érni az embereket.

Kaptatok kiképzést arra, ami a küldetés után várt rátok, például a hasonló előadásokra és interjúkra?

Cserényi Gyula: Valamennyi kommunikációs kiképzést kaptunk, elsősorban az interjúhelyzetek megoldására. Az előadásaink tartására való felkészítést viszont abszolút nem kaptunk, ezt nekünk kellett kitalálnunk.

Kapu Tibor: Gyakorlat teszi a mestert, ugye? (Cserényi Gyulának.) A másik, amit viszont szeretnék kiemelni, hogy 1980-ban volt az az év, amikor Magyarország első űrhajósa, Farkas Bertalan eljutott a világűrbe. Ennek már 46 éve, azóta az űrszektorban is rengeteg minden változott, elég csak az űrtechnológiákra vagy a kiválasztási folyamatra gondolni. Viszont szintén tömérdek minden van, ami nem változott. A fizika nem változott, tehát az ember ugyanúgy lebeg odakint a világűrben. A nemzet figyelme, a felelősség, ami űrhajósként jár, szintén nem változott, és ebben rengeteg segítséget tudott nekem Bertalan nyújtani, hiszen rengetegszer fordultam hozzá tanácsért. Ekkor beszélgettünk arról is, hogy az ő küldetése után mit érzett.

Az elmúlt időszakban rengeteg előadást tartottatok meg. Ezekből a hallgatóság sokat tanult. De ti mit tanultatok meg az elmúlt egy évben?

Cserényi Gyula: Én ezt az elmúlt évekre vetíteném vissza. Nekem az egyik legnagyobb tanulságom és tapasztalatom a kommunikációról szól, hogy hogyan álljunk ki emberek elé beszélni. Az előadástartás sosem volt az erősségem. Azt gondolom, hogy most is van még hova fejlődni, de az biztos, hogy elképesztően sok tapasztalatot tudtam összegyűjteni, emellett nagyon sokat tanultam belőle. Összegzésképp: mindig, mindenben tudunk fejlődni.

Kapu Tibor: Sok közül az egyik legnagyobb tanulságom, hogy a social media és a digitális világ néha homlokegyenest különbözik a valóságtól. Egyes Facebook-kommentekben megjelenő vélemények abszolút nem fedik le a társadalom véleményét, de még csak közel sincsenek hozzá. Tavaly augusztus óta számíthatok közéleti szereplőnek, ami elég meredek tanulási görbe volt. Egy-egy esetben jóval mélyebbre mentek ezek a döfések, mint kellett volna, és idő volt, mire ezt én és a családom is megtanultuk a helyén kezelni. Ehhez rengeteg idő és tapasztalat kell. Egészen természetes reakció az, hogy az ember ilyenkor bezárkózik, de valójában pont az ellenkezőjét kell tenni: kimenni és találkozni a valósággal. Teljes mértékben ki kell tenni magunkat az impulzusoknak, mert ez rengeteg erőt ad.

Melyik tulajdonságotokat kellett a legjobban a háttérbe szorítanotok a siker érdekében?

Kapu Tibor: Nem hiszem, hogy hatalmas egóval rendelkeznék, de ha valamit, akkor azt mindenképpen háttérbe kell szorítania egy űrhajósnak. Ez a munka a csapatmunkáról és az alázatról szól. Itt az embernek kötelességei vannak, az embernek küldetése van, rengeteg kihívással szembesül. A világ egyik legnehezebb színpadán, a világűrben kell képviselni a nemzetet, magyar kísérleteket csinálni. Erre folyamatosan fókuszálunk, és nem veszítjük el ezt a nézőpontot. Ahhoz, hogy az ember ezt el tudja végezni, az egót a háttérbe kell szorítani; rá kell döbbenni arra, hogy ilyenkor mi egy magunknál jóval nagyobb dolognak vagyunk a részei.

Cserényi Gyula: A Tibi válaszára ráhangolódva: ez abszolút egy csapatmunkáról szólt. Különösen, amikor az ember tartalékosként szerepel, az egó és az önös érdekek visszaszorítása egy nemzetközi sikerért elengedhetetlen.

Óriási lemondásaink voltak az elmúlt években mindkettőnknek, és ezért a küldetésért a magánéletünk nagyon sok aspektusát is feláldoztuk. Ez egy óriási lépés volt mindkettőnk részéről, viszont azt gondolom, hogy enélkül ezt nem lehet csinálni. Amit elértünk, azért pedig megéri.

(Kapu Tibornak) Nemrég a HUNOR Magyar Űrhajós Program vezetőjévé neveztek ki – mi lesz a munkád, és ha lesz újra magyar az űrben, akkor az talán Kapu Tibor vagy inkább Cserényi Gyula lesz?

Kapu Tibor: Igen, ezt a kinevezést két hete kaptam meg. A HUNOR-program vezetőjeként egyrészt a program lezárása a célunk. Ez egy projekt, időkerete van, amiből ki fogunk futni idén év végén. Nem a költségvetés az oka, hanem az idő. A legfontosabb feladat az lesz, hogy ezt a programot gyakorlatilag átalakítsuk egy űrügynökséggé. Minden magára valamit adó országnak van már űrügynöksége, ez egy rendkívül jövőálló iparág, szektor.

Ennek állunk elébe, számítok a kollégák segítségére benne. Főleg ez a feladatunk jelenleg. Ha belefér egy emberes küldetés is, akkor mi azt szeretnénk, ha Gyula lehetőséget kapna, mert most még nem adatott meg neki, és én nagyon szeretném.

A hatalmas szakértői, kutatói gárda, aki mögöttünk volt, és a 25 magyar kísérletet vitte, mindannyian készen állnak a folytatásra. De az irány az, hogy egyáltalán legyen egy űrügynökségünk a következő emberes küldetés előtt. Hogy ezt pontosan ki csinálja, az még abszolút a jövő zenéje.

(Kordé Máté)