Hirtelen reflektorfényben – Interjú Barabás Lászlóval, a DUE tábor új felfedezettjével

Ritkán kap az ember pár óra leforgása alatt teljes médiafigyelmet. A DUE tábor harmadik napjának reggeli Mustráján felfedezett Barabás Lászlót, „Lacit”, ez a megtiszteltetés érte, ugyanis azóta több portálon és fórumon is szerepelt. A DUE Médiatábor legújabb felfedezettjét a hirtelen jött figyelemről, úgy általában a „sztárgyár”-ról alkotott véleményéről és érdeklődési köreiről kérdeztük.

Hogyan mutatnád be magadat a többi táborlakónak?
A print csapatban vagyok, hiszen ez áll közel hozzám. Az iskolámban az újságírószakkör tagja vagyok, az Alabárdos című újságot visszük. Ennek köszönhetően indultunk a Tehetségkutató médiapályázaton, ahol különdíjat nyertünk.

Hogyan gondolkozol arról a nagyüzemi sztárgyártásról, aminek most te is a közepébe csöppentél? Milyennek találod ezt a világot?
Mindenféleképpen bonyolult. Talán nem is lehetne bonyolultabb. Az első benyomásnak se tökéletesnek, se nagyon rossznak nem szabad lennie. A második, harmadik és ezeket követő pár alkalommal szerintem még azzal a stílussal kell folytatnod, amelyikkel elkezdted, aztán utána szépen fokozatosan kiformálódsz.

 

Van egy ideillő, régi sztorim: régen sokat YouTube-oztam, körülbelül 90 igényes, szépen vágott videóm volt. A rekordom az a videóm, amire 57 nap alatt 70 megtekintés érkezett, de ez még mindig kevés volt ahhoz viszonyítva, hogy mennyit dolgoztam és hány videót raktam fel. Emlékszem, volt egy videóm, amely konkrétan nulla megtekintést kapott, pedig két órát vágtam. Ehhez képest tényleg hirtelen, hogy konkrétan 10 perc alatt ilyen híres leszek, és ennyi figyelmet, szeretetet kapok. Ez mindenkinek meglepő érzés kell, hogy legyen.

Sikernek éled meg vagy inkább tehernek?
Élvezem, most még. Ki tudja, mennyi munkát, energiát fog jelenteni. Az biztos, hogy ára lesz.

Az igazán híres embereket ennél sokkal többen követik. Ez az oldal szerintem nem a legjobb, nem kívánnám magamnak.

Ha előre tudod, hogy a kezed feltételével interjúk és műsorok kvázi főszereplőjévé válsz, akkor is feltetted volna?
Igen. Ahogy sokat hangsúlyozom, itt, a táborban nekem teljesen olyan, mintha otthon lennék, ki tudok nyílni. Ez a szabadság megengedi, hogy jókat improvizáljak, vicceseket mondjak. Igaz, meglepett, de jó döntésnek érzem, hogy felraktam a kezemet, ugyanúgy megtenném.

Említetted, hogy sok hobbid van. Mik ezek?
Főleg az éneklés és a dobolás. De kifejezetten szeretek Minecraft PVP-zni is. Ezen kívül, amit kevesen tudhatnak, hogy nagyon szeretek rajzolni, és értek is hozzá egy pontig. A színezéssel viszont kíméljetek.

Miben különbözik a DUE tábor más táborokhoz képest?
Először is, a közösség sokkal megértőbb. Másodszor, még életemben nem voltam olyan táborban, ennyi résztvevővel. Hangulatos a tábori élet, és ami kifejezetten tetszik, hogy sok feladatot kapunk. Úgy gondolom, hogy nem pihenni jövünk ide, például tavaly a filmes csoportban voltam, ahol hajnali 1-ig virrasztottunk, ezúttal a print újságíró csoportban vagyok, ahol hajnali 3-ig tart a móka.

Nagyon szembetűnő a mérnökös póló, ami rajtad van, és volt a kiválasztásod alatt is. Ezt célzod meg a továbbtanulás szempontjából?
Szeretek random kis alkatrészekből működő szerkezeteket építeni. El tudok vele hülyéskedni, ha van hozzá alapanyagom, mondjuk vasam, rugóm vagy ilyen, a környezetemben fellelhető hétköznapi tárgy. Készítettem már tollból és két rugóból katapultot, ami 21 méterre lőtt el nagyjából. Szóval abszolút el tudom képzelni, hogy később mérnöknek tanuljak.

A médiában elhelyezkedésről hogyan gondolkodsz?
Azt hiszem, még olyan sok dolog változhat addig a világban és az életemben is, hogy nem tudom egyértelműen eldönteni. Viszont mindig is úgy gondoltam magamról, hogy szinte bárhol elférnék az életben. Annyi jobbnál jobb opcióm van, még nem igazán tudom, hova fogok továbbtanulni, de ez nem baj.

(Kordé Máté)