Miről beszélnek a táborvezetők takarodó után? – kulisszatitkok, amiket még nem hallottatok

Egy tábor megszervezése hatalmas felelősség és még több energia. Vajon ezt a táborozók is tudják? A táborvezetők, szakmai vezetők, programfelelősök és csoportvezetők – tehát a táborvezetőség tagjai – már a tábor kezdete előtt elszántan ötleteltek és dolgoztak a ránk váró programokon, ám számunkra, táborozókként, ez sokszor fel sem tűnik. A programok megszervezése során a krízishelyzetekkel is számolniuk kell, amelyekben mindig készen kell állniuk a legváratlanabb szituációk megoldására. Persze ők is elfáradnak, mégis kitartóan támogatnak minket. Ezek mindazok a dolgok, amiket mi is látunk, de mi történik valójában? Hol vannak, amikor nem látjuk őket? Vajon dolgoznak, vagy éppen az élet nagy dolgairól filozofálnak? Vagy esetleg mást csinálnak?

Az idei tábor kapcsán a legbensőségesebb betekintést természetesen Bodor Júlia táborvezető tudta adni nekünk, akit először arról kérdeztünk, hogyan zajlanak a tábor előkészületei. „Az előkészületek már februárban elkezdődtek az online megbeszélésekkel, amelyek során elkezdtük megszervezni a tábor felépítését és programjait. Bár a szervezés nagyrészt online zajlott, több személyes találkozóra is sor került, köztük májusban is, ahol a munkát Balatonkenesén folytattuk, hiszen az idei tábort is itt szerettük volna megszervezni.” Julcsi szerint a helyszíni munka a leghatékonyabb, ráadásul végig jó hangulatban telik, hiszen végig számíthat a teljes táborvezetőség segítőkészségére és pozitív hozzáállására, ezért is alakulhatott az első táborvezetői éve jóval gördülékenyebben, mint amire számított.

Babcsány András programfelelősként tevékenykedik a táborban, így nála arról érdeklődtünk, mi alapján találják ki a szabadidős programokat: „Van egy évek óta bevált rendszerünk – a Tábor Belehúz vetélkedő, a Portya, a PodcEST (ami régen vitaest volt) – ezek visszatérő elemek. Mostanra ugyan változtattunk egy kicsit a kompozíción, de nagyjából hasonló maradt a tematika. Nekünk ezek a programok hagyományként szolgálnak.

Mint tavalyi táborvezető és helyettes pároshoz intéztük a következő kérdést Andrishoz és Julcsihoz – történt-e már olyan extrém helyzet, ami miatt pár vagy az egésznapos programot meg kellett változtatni? „Tavaly volt egy vihar, ami berobbantotta az üveget az aulában. Az nem volt semmi. Ott nyilván a tábort helyre kellett raknunk, mert rendesen szakadtak le a fákról az ágak, ami konkrétan tönkretette az alakuló teret, szóval ott volt egy pici újraépítés” – mesélte Andris.

„Bár a vihar nem rajtunk múlt, a következményeit mi szenvedtük meg. A technikusi sátorra egy fa dőlt, amelyet áramszünet is követett. Mindenki azonban gyorsan és higgadtan reagált, így végül minden problémát sikerült megoldani, de ez igazán emlékezetes maradt” – nyilatkozta Julcsi.

Ha már a kulisszák mögé tekintünk, Julcsi azt is kifejtette nekünk, hogy mennyi időt vesz igénybe egy átlagos nap programmenetének szervezése: „Mivel a napjaink támpontjai az étkezések, így azok köré szervezzük a programokat. A tevékenységek kezdetét és végét az adott időtöltés hosszúsága határozza meg, de az is sokat hozzátesz a szervezéshez, hogy a csoportvezetők előre elkészítenek egy munkatervet és ez alapján az időnk is könnyebben beosztható. Nem feltétlen egyszerű feladat mindez, de már rutinosak vagyunk” – avatott be minket.

De vajon mit csinálnak, milyen témákat veséznek ki a táborvezetőség tagjai, amikor a táborozók már alszanak? Julcsi elárulta, hogy a táborozókról is beszélnek, de szigorúan csak arról, hogyan tudnának nekünk segíteni, hogyan tehetnék mégjobbá az itt töltött 9 napunkat. „Esténként néha társasozunk, de a takarodó után először jön a razzia, utána pedig a pihenés. Azért minden este tartogat valami izgalmat: mindig van egy jó pletyka, felnőttként sokat filozofálunk, sőt még politizálunk is” – árulta el, a részleteket azonban megtartotta magának.

Julcsi mellett erről Vincze-Hajnal Blankát, a tábor social média felelősét is megkérdeztük, aki szerint, ahogy halad előre a tábor, folyamatosan változik, mi éppen a „hot topic”. „Az elején nyilván még „catch upolunk” egymással, vagyis megbeszéljük, kivel mi történt az elmúlt egy évben. Sokan ugyanis év közben nem találkozunk, csak az online megbeszéléseken. Ilyenkor jó egy kicsit felfrissíteni, hogy kivel mi újság – ezt én nagyon szeretem. Később aztán a beszélgetések más irányt vesznek: átbeszéljük a napot, kikérjük egymás véleményét, tanácskozunk. Emellett természetesen a magánéleti dolgainkról is beszélgetünk, szoktunk játszani, és folyamatosan egyeztetjük, mikor induljunk razziázni.” Elmondása szerint néha egymást is csitítaniuk kell, mert már érkezett panasz fentről, hogy elég hangosak a takarodó után.

Azt is szerettük volna megtudni, hogy néz ki egy táborvezető/csoportvezető átlagos napja a kulisszák mögött – vagyis ott, ahol a táborozók nem látják…

„A tábori programok alatt is számos meetingen veszek részt, mivel a munkámtól erre az időszakra sem tudtam teljesen elszakadni, így kevés időm marad a pihenésre. Mélységes bűntudatom van, de egyszer azt mondtam a táborozóknak, hogy munkaügyi meetingen veszek részt a csoportfoglalkozás alatt, de az igazság az, hogy a szobában aludtam” – vallotta be Nagy Aliz, a TV-s csoport egyik vezetője. Ez is jól megmutatja, hogy a csoportvezetők is emberek: egy rövid, „titkos” alvás sokkal jobb, mint félgőzzel jelen lenni és dolgozni, hiszen csak kipihenten lehet igazán odafigyelni a táborozókra és a munkára.

Bodonyi Dani, a rádiósok csoportvezetője, elárulta, hogy a rádiónál a tábor alatt gyakorlatilag nincs szabadidejük. „Reggel 7:05-kor kezdjük a napot, és a rövid fürdésen vagy egy ötperces kávészüneten kívül szinte folyamatosan dolgozunk” – mondta. Ezen kívül az elmúlt két hónap a tábori rádió stúdiójának felépítéséről szólt náluk: a stúdió technikáját rakták össze, emellett kialakítottuk a rádió arculatát. Bencével és Marcival szinte minden este két-három, néha négyórás megbeszéléseket tartottunk, hogy végül az egész ilyen profin összeálljon.

Természetesen nem maradhat ki a kulisszatitkok közül, hogy milyen belsős poénok, vagy hagyományok vannak a táborvezetőség köreiben. Ezeknek a felfedésére pedig, mint utólag kiderült, a legjobb embereket találtuk meg Herczeg Zsolt és Babcsány Andris személyében.

„Gondolom már láttátok a színes bohóc sapkát. Azt én hoztam be, amikor táborvezető lettem pár évvel ezelőtt” – kezdte Andris. Korábbi táborvezetőségi gyűléseken mindig azt tapasztalta, hogy elkezdik széttrollkodni az egészet a táborvezetőségi tagok, és olyankor nagyon elveszik a fókusz, így nem lesz hatékony a megbeszélés. Ezért AliExpressről rendelt egy bohócsapkát, és úgy gondolta, hogy be kell vezetni egy új szabályt: aki poénkodik, annak fel kell vennie ezt a fejfedőt, azzal a céllal, hogy az illető szégyellje magát azért, hogy ő bontja meg a vezetőségi gyűlés hatékonyságát. „Erre Zala Orsi egyébként csak annyit mondott, hogy akkor már rögtön négyet-ötöt szerezzek be” – tette hozzá. „Az az érdekes benne, hogy egyszerre működik és nem is. Amikor valaki – képzeld csak el Herczeg Zsoltit ebben a bohócsapkában – felveszi, az egész vezetőség nevetni kezd, és csak még jobban elszabadul a trollkodás. Aztán ez egy idő után kifullad, mindenki megnyugszik, és végre újra tudunk a munkára koncentrálni” – zárta Andris.

„Nem véletlenül van nálunk ez a bohócsapka. Sokan büszkék vagyunk rá, hogy már viseltük, szerintem eddig én vagy Babcsány Andris hordta a legtöbbet. A szóviccek és az egymás ugratása szinte folyamatos a táborvezetőségben, így már hagyománnyá vált, hogy viccből csipkelődünk egymással.” – mesélte Zsolti. Szerint a humor a fárasztó napokban is sokat segít: „Az tart bennünket életben a kevés alvás mellett, hogy „beefeljük” egymást.”

Mivel Hacsek Anikó idén először tölti be a csoportvezetői szerepet a printes csoportnál, arra voltunk kíváncsiak, szerinte mi a legfontosabb dolog, amit minden vezetőnek meg kell tanulnia. Elmondása szerint számára az jelentette a legnagyobb kihívást, hogy megtalálja az egyensúlyt a kedvesség és a következetesség között. „Ha túl jó arc vagyok, akkor nem tartják be a határokat, ha túl szigorú vagyok, akkor pedig nem szeretnek” – fogalmazott őszintén.

Végezetül arról is kikérdeztük a táborvezetőségi tagokat, mit szeretnének, mire emlékezzenek a táborozók évekkel később is. Julcsi szerint a DUE lényege nemcsak a programokban rejlik, hanem abban a tudásban és hangulatban is, amelyet mindenki hazavisz magával. „Mindenre: a tudásra, a jókedvre és arra, ami maga a DUE. Szeretném, hogy elmondhassátok: Na, ezt a DUE-ban tanultam!” – mondta.

Zsolti válasza ennél is személyesebb volt. Szerinte hosszú távon nem a műsorok, az újságok vagy a programok maradnak meg igazán, hanem az emberi kapcsolatok. „Egymásra. És arra, ahogy bántatok egymással. A többi nem számít hosszú távon. Se a munka, se a műsor, se az újság, se a program. Emberekre. Egymásra.” – fogalmazott.

A tábor kulisszái mögött legalább annyi történet születik, hogy el sem tudnánk mesélni. Ezekből most csak néhányat ismerhettetek meg – a többi maradjon a tábor legjobban őrzött titka.

(Csíz Liliána, Kudar Kata)

Kép: Hubay Boldizsár