A DUE-tábor legállatibb történetei

Biztos vagyok benne, hogy mindannyian gyakran néztek kisállatos videókat, legyen az egy vicces, szomorú vagy csodás sztori. Mi most öt olyan gazdát kerestünk a táborban, akiknek a kisállatai mindenféle helyzetben voltak már. Ebben a cikkben egy jól végződő tragédia, egy olaszul értő kis kedvenc, kocsmába járó macska és egy csodakutya történetét hoztuk el nektek. Figyelem, izgalomban nem lesz hiány…

Kövecses Sára, a Print csoport tagja kutyáját Zénónak hívják, és a menhelyről származik. Nem sok ideje volt még náluk Zénó, amikor kiszökött és összetűzésbe keveredett egy vaddisznóval. Amint meglátták, rögtön elvitték az orvoshoz a szomszédos településre, azonban zárásra értek oda, és már nem volt ott az asszisztens. Az orvos azonban azt mondta, hogy ne menjenek tovább, és rögtön el is kezdte a műtétet. Azonnal közölte, hogy neki kell asszisztencia, ezért Sára beállt asszisztálni.

„Tudni kell rólam azt, hogy érzékeny vagyok a szagokra, ezért orvosi csipesz volt az orromon. Az is segített, hogy emelt biológia szakon voltam, így volt némi tapasztalatom, bár traumatikus élmény volt” – mesélte Sára. Zénó szerencsére túlélte az éjszakát, és azóta is remekül van. „Magamra is büszke voltam, meg hálás az orvosnak természetesen” – tette hozzá.

Sára ezenkívül mesélt nekünk a nagyon érdekes mosómedvéjéről. A miskolci állatkerten keresztül örökbefogadott Pepitó erősen ragaszkodik olasz gyökereihez. Bár már egy ideje Magyarországon tartózkodik, Pepitó csakis olaszul hajlandó bármit megérteni. Sára röviden így számolt be örökbefogadott állatáról:

„A mosómedvék elég okosak, ezért megértik az embereket és az elterjedt híreket. Ő viszont nem zavartatta magát azon, hogy magyarul megtanuljon, így az úgynevezett vezényszavakat sem érti.” Azt is megtudtuk, hogy Sára Pepitó miatt tanult meg olaszul, így a makacs mosómedve inspirációként is szolgált gazdájának.

Következő történetünk címe akár lehetne Csodapók is, hiszen Babcsány András programfelelőssel Pók nevű macskájáról beszélgettünk. Miután érdeklődtünk, kiderült, hogy Pók nemcsak a neve miatt, hanem eredményes versenyzése miatt is érdemes az előbbi címre.

„Az első cicakiállításra akkor vittem Pókot, amikor 30 éves lettem. Szerettem volna minél több mindent megtapasztalni. Emiatt úgy voltam vele, hogy miért is ne próbáljam versenyeztetni a cicát?” – nyilatkozta nekünk András.

Pók abban az évben megnyerte az első versenyét, méghozzá a házimacska-kategóriában. Akkor ő volt az egyetlen a kategóriájában, és győzelméért egy serleget is kapott. Még kétszer indultak ezután, ebből az egyik alkalommal ismételten megnyerték a versenyt. A két győzelem mögött kemény stratégia áll: „Kevesen visznek házi macskát, és én gyakorlatilag ezt használom ki.”

Sok macskát nagyon megviselnek ezek a helyzetek, többen vokálisan fejezik ki nemtetszésüket. Pók nem ilyen, ő csak csöndben tűri, és duzzog.

Ezután Klenovics Anna, a Print csoport tagja beszélt nekünk a macskájáról, aki egy ideig sörözni járt. A mellettük lévő utcában volt egy kocsma 3 kočky névvel, ami lefordítva szlovákról annyit jelent, hogy három cica. Csak utólag derült ki, hogy Miu cica nemcsak hobbiból jár kocsmába, hanem rendes helye és tála is volt.

„Ezt abból derítettük ki, hogy amikor hazaért, nagyon erős alkohol- és dohányszaga volt. El is mentünk oda megkérdezni, hogy esetleg látták-e már ezelőtt. Ők erre azt válaszolták, hogy: „Jaj, hát a Muro?” A név elég tipikus szlovák macskanév, ezért hívták így. Ezután azt mondták, hogy: „Persze, itt lakik” – mesélte Anna.

Tehát gyakorlatilag befogadták a kocsmabeliek. A további „alkoholista” hajlamok elkerülése érdekében Anna és családja tájékoztatta a jelenlévőket, hogy a macska az övék. Továbbá megkértek mindenkit, hogy onnantól kezdve ne etessék Miu-t.

Csíz Liliána, az Online csoport tagja egy szívmelengető sztorit osztott meg. Lili 8. születésnapjára kapta fajtatiszta ausztrál juhász kutyusát, Chaskát. Anyukája terápiás kutyának tanította kiskorától fogva. Sok rendezvényen, fellépésen és versenyen vettek részt. A kutya nagyon emberközpontú, a rendezvényeken sokszor sérült gyerekeken segít.

„Olyan is volt már, hogy találkozott egy kisgyerekkel, aki soha életében nem szólalt meg, még a saját szüleinek sem volt hajlandó válaszolni. Viszont amikor meglátta Chaskát, elkezdett beszélni arról, hogy milyen szép és aranyos” – mesélte Lili.

Tehát elmondható, hogy Chaska egy igazi hős.

 

(Orosz Emese, Böhler Szinta Amina)