„Annyi tudást adtak át nekem ezalatt a kilenc nap alatt, hogy az szinte hihetetlen” – Kiss Benedek, a tábor legjobb sajtófotósa

Fotósnak készül, sőt tulajdonképpen már az. Tizennégy éves, tehát sok ideje van még, és nem vesztegeti el: tanul, gyakorol. Jó képalkotóként nemcsak néz, hanem lát is; a kattintás előtt pedig gondolkodik. A 2024-es balatonkenesei DUE-médiatáborban szinte minden programon láttuk őt, ahogyan egy jókora kamerával föl-alá szalad; megfelelő témákat, fényeket, szögeket keres, hogy megörökítse az összes fontos pillanatot. Kiss Benedek megérdemelten kapta meg „A legjobb sajtófotós” díját a táborvezetőségtől. Herczeg Zsolt beszélgetett vele.

– A példamutató tábori aktivitásodon is látszott, de a Facebook-oldalad alapján is nyilvánvaló, hogy a fotózás már-már több a számodra, mint egy hobbi. Mikor és miért kezdett érdekelni a fényképezés?

Kiss Benedek: 2019 őszén kezdtem el gyakorolni a fotózást. Azért vágtam bele, mert a régi iskolámban működött egy fotószakkör. és nagyon tetszett, amikor az iskolai programokon a nagyobbak mentek fotózni és videózni. Láttam az iskola honlapján, hogy mit is alkottak ott, és ez nagyon lenyűgözött engem.

– A kezdő fotósok általában sokféle technikát és témát kipróbálnak, amíg rálelnek a kedvencükre. Te tizennégy évesen hol tartasz ebben a folyamatban? Mivel és miket szeretsz fotózni?

K. B.: Már megtaláltam azt a tematikát, amit nagyon szeretek fotózni: ez a sajtófotó. Egy Canon EOS m50-el, 70-200-as teleobijektívvel dolgozom.

– Az analóg vagy a digitális technika érdekel jobban?

K. B.: Ez egy nagyon nehéz kérdés, mert a digitális és az analóg fotózás is nagyon érdekel. Talán az analóg fotózást választom, mert abban sokkal jobban ki lehet fejezni az érzelmeket, hogy te abban a pillanatban azt a dolgot hogyan éled meg, pozitívan vagy negatívan.

– Kik a mestereid, a tanítóid a fényképezésben?

K. B.: Elsősorban Gedeon Tamás tanár urat említeném meg, mert vele kezdődött ez az egész. Ő adta meg nekem azokat az alapokat, amik nagyon sokat hozzátesznek a képeimhez, hogy jól mutassanak, szépek és jól megkomponáltak legyenek. Nagyon sokat tanultam a médiatáborban Lakatos Geritől és Szabó Zsombortól. Ők annyi tudást adtak át nekem ezalatt a kilenc nap alatt, hogy az szinte hihetetlen.

– A DUE-táborba hogyan kerültél be?

K. B.: A szakkörrel pályáztunk a Tehetségkutató Diákmédia Pályázaton, és ott szerencsére helyezést értünk el, nyertünk egy 100.000 forintos kupont a táborra. A díjkiosztó után találkoztam veled. Te mondtad nekem, hogy milyen jó ez a tábor. Kedvet kaptam hozzá, és elmentem.

– Hogyan érezted magad a táborban?

K. B.: Nagyon jól éreztem magam idén is. Hihetetlen, hogy itt milyen kedves emberekkel és jó szakemberekkel lehet találkozni. Tényleg ez az év legjobb kilenc napja.

– Kötöttél barátságokat a táborban?

K. B.: Igen, nagyon sok emberrel kötöttem barátságot a táborban, akikkel napi szinten tartom a kapcsolatot.

– Melyik program tetszett a legjobban?

K. B.: Egyértelműen az, amikor a mesterképzéses csapattal elmentünk Csopakra, a Mini Morris Találkozóra autókat fotózni. Levezetésképpen megfürödtünk a helyi strandon a Balatonban.

– Hogy jöttél ki a csoportvezetőiddel, Lakatos Gergővel és Szabó Zsomborral?

K. B.: Nagyon jól. Ők azok az emberek, akikhez mindig oda lehetett menni, ha valamilyen kérdésem vagy problémám volt. Zsombi egy iszonyatosan jó szakember, Geri pedig, ha fáradtak is voltunk, mindig fel tudta dobni a hangulatot valamivel.

– Számunkra, táborszervezők számára nagyon fontos, hogy a legfiatalabbak teljes biztonságban érezzék magukat. Odafigyelünk rá, hogy a nagyobbak jól bánjanak veletek, vigyázzanak rátok és ne érezzétek magatokat „kicsinek”. Meg tudsz nyugtatni? Sikerült ez? Nem zavaró, hogy idősebbekkel, sőt felnőttekkel együtt táborozol?

K. B.: Igen, meg tudlak nyugtatni, ez nagyon jól sikerült. Szerintem nem zavaró az, hogy felnőttekkel táborozunk együtt, mert ugyanolyan értékű vagyok én is, mint bármelyik felnőtt a táborban.

– Azon is szoktunk aggódni, hogy a fiatalabbaknak ne legyen túl fárasztó egy ilyen sok elfoglaltsággal járó tábor. Te hogyan bírod a gyűrődést?

K. B.: Én az eddigi táboraimban nagyon jól bírtam a gyűrődést. Volt, amikor a szobatársaimmal hajnali háromig fent voltunk. és olyan hangosan beszélgettünk, hogy Domiék bejöttek hozzánk, és ránk szóltak, hogy kicsit halkabban, mert sokan már alszanak.

– Mi volt a kedvenc munkád, a kedvenc képed az idei táborban?

K. B.: Egyértelműen az a kép, amit Gyarmati Erikről készítettem. Szerintem annyira jól sikerült, hogy nálam toronymagasan ez a győztes.

– Több fotós versenyen is elindultál már. Milyen eredményeket értél el?

K. B.: A Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetségének Diákfotó-pályázatán első, második és harmadik helyezéseket értem el. Számos másik pályázaton különdíjakat nyertem a fotóimmal.

– Mi az, amit szerinted már egész jól csinálsz a fotózásban, és mi az, amiben még sokat kellene fejlődnöd?

K. B.: Szerintem egész jó sajtófotókat és portréfotókat csinálok, de amiben fejlődnöm kell, az a természetfotózás. Azt még annyira nem sikerült tökéletesítenem. Azon van még mit csiszolni.

– Hol élsz, hol tanulsz?

K. B.: Zalaegerszegen élek. A Zrínyi Miklós Gimnázium német nyelvi előkészítős osztályába járok. A kedvenc tantárgyam az angol és a kémia.

– A távolabbi jövőben is a fotózással szeretnél foglalkozni, ezt tanulni, esetleg ebből megélni, vagy ez még túl korai kérdés?

K. B.: Igen, mindenképpen ezzel szeretnék foglalkozni a távoli jövőben, és ebből is szeretnék majd megélni.

– Milyen gépet vennél, ha bármennyit költhetnél rá?

K. B.: Egy Canon EOS 5D Mark 4-et vennék, mert nagyon könnyű kezelni, és éles, szép képeket lehet vele készíteni.

– Jövőre is jössz a DUE-táborba?

K. B.: Igen, ez számomra egyértelmű, hogy jövőre is visszajövök a DUE-táborba. Remélem, még sok-sok évig táborozó is maradok!

Portréinterjú-sorozatunk korábbi beszélgetéseit megtalálod itt, a nevekre kattintva:

– Takács Leóval
– Tótfalusi Fannival
– Vákics Konráddal
– Torma Viktóriával
– Hacsek Anikóval
– Pas Marcellel
– Babcsány Andrással